...Megcsókolt és lágyan átölelt,
fülembe súgta, hogy más nem kell,
örökké, amíg van szerelem,
el nem hagy már többé sohasem.

*Rég ülünk itt együtt és csak hallgatunk
Mondd miért jöttünk össze,
ha nincs mit mondanunk,
Miért nézed az órát?
tudom, hogy menni kell, túl egyszerű volna,
nem így nem engedlek el*..

Van,hogy lélekben néha úgy érzem,feladom ebből elég!.Aztán rám nézel, s mikor hozzám érsz,rögtön érzem: itt a vég!